Úgy (v)érzem, mostmár igazán meg kell magyaráznom eztet, illetve hát valamiféle képet nekem is kell fösteni a zEnekar arcos poétikájáról.
A lakodalmas zenét mindenki ismeri és szereti (te is szereted, csak nem vallod be), ám ott vannak még az egyéb vonulatok,
amik másfajta értékekkel is felvértezik eme művészetet, beszélhetünk peldájú a lakodalmas-metálról.
A Csöpy az industrial műfaját szándékozik keverni a lakodalmassal, meglehetősen új ízt adva így a zenei világ húslevesének. Bár vannak, akik már kacsintgatnak a lakodalmas felé, lásd a NIN Survivalism című nótáját. Trent Reznor ráérzett a kimondatlan igazságra, hogy a zenét a lakodalmassal lehet túlélni. Természetes, hogy ez a műfaj örök, node Trent, léccives te maradj az industrialnál, ne tessék lenyúlni a Csöpy ötleteit!
Kérdezhetitek, vajon a szövegek hogyan keletkeznek... A minap épp Bunyós Pityut hallgattunk egy ösmerősömmel, és figyeltük az örömöt az emberek arcán. Hirtelen felindúlásból kérdeztem hát: Ki írja ezeket a szövegeket?!
Mire a barátom rávágja: Hát a zÉlet! Valóban, a Csöpy Fúzió is a zÉletből merítkezik, abból ami mindannyiunkat körülvesz drága barátaim, néha feltaláljuk a tyúkszarban az ütőeret, ám leginkább csak odamutatjuk a seggünk-picsáját!
Szóval, ne legyetek restek, nyomjátok oda azt a kétszáz forintot a Szintiszájzer Öcsi cufekzsebjibe, és mondjátok meg neki: A Károly Robi azt üzeni, hogy tekerd mán a robotcigányt dufla-ritmusra, had' mulasson a jónép, hisz ő is rájött a nagy és örök stílus fontosságára!

Srofciger